Hálaadással kezdtük az októbert
Hogyan lehet méltóképpen visszatekinteni az elmúlt időszakra? Egy hálaadó eseménnyel! Egy alkalom mikor a Dorkász dolgozói és a Befogadóközpont lakói nem a háborúra, nem a jövőre gondolnak, hanem egy időre megállnak és hálát adnak azért, amiért létrejöhetett ez a központ és biztonságot nyújt megannyi otthontalan számára.
Ugyan az idő nem kedvezett nekünk mégis rengeteg szép emlékkel tudtuk zárni ezt a napot. Az Uszkai dicsőítői zenekar pedig egész délután gondoskodott arról, hogy kiemelten jó hangulatban teljen ez a rendezvény.
Az alkalom fénypontja a bemerítkezés volt. Öt fiatal lány az Úr mellett döntött, és a hitüket e szombati napon a többiek előtt is bizonyossá tették. Kriszt Dániel vezető lelkész egyesével vezette őket a medencéhez, melyben bemerítette a lányokat és imát mondott értük.
A gyerekek tolongtak a medencénél mindenki látni akarta a szertartást. De nem rosszalkodtak vagy szóltak közbe, csak csendben figyelték mi történik. A lányok szülei pedig ott álltak végig mellettük és támogatták őket a döntésükben. Az egyik fiatal édesanyja meghatódottságában sírva ölelte át a lányát, mikor csurom vizesen kijött a medencéből.
"Annyira boldog vagyok, nem tudtam mire számítsak, így ideges voltam, de érzem jól döntöttem!"- Így nyilatkozott az egyik lány.
Az igazgató Kiss Ábel beszéde után egy menekült asszony, Éva néni is önkéntesen felszólalt és hálát adott. Márciustól lakik itt a központban és rendszeresen kiveszi a részét abban, hogy ezt a közösséget összefogja. A nálunk lakó gyerekkel betanultak egy kis műsort, amit elő is adtak a színpadon. A szülők az első sorból büszkén figyelték a csemetéiket és videózták őket.
Az egyik kislány az előadás végén felszabadulva szaladt oda hozzám és mesélte, hogy menyire lámpalázas volt.
"Nagyon izgultam, egész nap szinte alig ettem meg aludni sem tudtam az este."
A bemutató mellett Jónás Jonatán kíséretben egy ifjúsági csoport is fellépett. A fiatalokból álló társulat dicsőítő énekekkel készült a napra.
A hálaadást követően egy közös ebéddel folytattuk tovább a délutánt. A Nagykonyha valamint Éva néni volt a felelős a menüért. A menekült asszony saját kezűleg készített töltött káposztát, galuskát valamint fánkot.
"Egész éjszaka készültem, azért hogy friss ételeket tudjak készíteni erre a napra. 6 kiló lisztből készítettem galuskát hogy jusson mindenkinek."- így emlékezett vissza.
Lezártunk egy félévet, visszaemlékeztünk a kezdetektől fogva minden nehézségre és sikerélményre. Hálát adunk azért, hogy kitartóan támogattok bennünket az adományaitokkal vagy éppen az önkéntes munkátokkal. Hatalmas segítség ez számunkra, valamint erőt ad, hogy tudjuk itt vagytok mellettünk! A menekültkrízis azonban még mindig tart, így erre fókuszálva folytatjuk tovább a missziónkat a bajbajutottak szolgálatában.