Hogyan tudsz munkával segíteni a menekülteknek?

Belegondoltál már abba, hogy akár a munkáddal is hozzá tudsz járulni a bajbajutottak támogatásához? Az alapítványi segítségkérésről az embereknek általában a pénz vagy tárgyi adakozás jut eszébe. Azonban számos esetben nem az adományokra van szükség, hanem csak egy kis időre, amit a rászorulókra fordítasz!

Beszéljünk egy kicsit az önkéntes munkáról! Magyarországon még nem annyira elterjedt az önkénteskedés, mint több más Európai Uniós tagállamban. Egy ilyen szervezet számára pedig kimondottan nagy támogatás az, ha valaki a munkájával járul hozzá a rászorulók megsegítéséhez. Itt a Dorkász Szolgálatnál is nagy hangsúlyt fektetünk az efféle segítségnyújtásra. Többféle lehetőség közül is lehet választani, így mindenki megtalálja a hozzá leginkább illő feladatkört. Természetesen, ha diákként az iskolai közösségi szolgálatodat szeretnéd teljesíteni, akkor is tárt karokkal várunk.

Akár az adományok szortírozásával, vagy az alapítványról szóló cikkek, írások lefordításával nagyban hozzájárulhatsz a Befogadóközpont működéséhez. Azonban amire a legnagyobb szükség van, az az, ha valaki az itt lakó gyerekekkel eltölt egy kis időt. Az oktatások és különböző foglalkozások délelőtt zajlanak, így a hétvégéken és hétköznap délutánokon még rengeteg szabadideje marad a gyerkőcöknek. A kis lakók végtelenül kíváncsiak és fogékonyak az újdonságokra. Bárki érkezik ide a Központba, könnyen befogadják és megnyílnak nekik.

Szeretnénk most egy kicsit jobban bemutatni, hogy kiknek van szüksége a te személyes jelenlétedre!

A 7 éves Hamza általában a fiúkkal közösen szokott focizni, vagy a játszótéren hintázik és trambulinozik. Az iskolában ő a citromsárga osztályban van, ahol az iskolára készíti fel őket a tanárnő. Az órákon a legózást szereti a legjobban.

Szintia 9 éves, és mindig izgatottan várja, ha valaki érkezik ide a Befogadóközpontba. A kislány felettébb barátságos. A foglalkozásokon és a közös játékokban is egyaránt nagy örömmel, aktívan vesz részt. Az iskolai csoportban ő a kék osztályba jár, ahol már a szorzótáblát tanulja a többi csoporttársával. A szünetben büszkén mesélte, hogy már öt piros pontot szerzett ez alatt a két hét alatt.

Amikor meglát engem, mindig az első kérdése az, hogy mikor lesz a következő foglalkozás. Pénteken délelőtt is ugyanígy tett. Bizakodva érdeklődött, hogy aznap lesz-e valami közösségi program vagy tanóra. Válaszoltam neki, hogy majd csak hétfőn lesz iskola. Csalódottan mondta, hogy akkor még három napot kell aludni. Majd reményteljesen megkérdezte tőlem, hogy nem maradok-e velük játszani.

Azonban a kisebbek is szívesen csatlakoznak a közös játékba. Angelika 6 éves, és a babák a kedvencei. Iskolába még nem jár, így, amíg a nagyobbak tanulnak, ő addig a többi kislánnyal játszik.

A fiúk egyöntetűen a focit mondták, mikor rákérdeztem tőlük, mi a kedvenc elfoglaltságuk. Brendon hozzátette, hogy szerinte a rajzolás és színezés a lányoknak való.

Akik korábban itt jártak, önkéntesek, őket sem felejtik el az itt lakó fiatalok. Annus 18 éves, sűrűn szokott érdeklődni afelől, hogy az Olaszországból érkező Abigail és Noemi mikor tér vissza hozzájuk, hogy foglalkozásokat tartsanak nekik.

Közel száz gyermek él itt a Befogadóközpontban, így hatalmas szükség van a támogatásra, hogy valaki összefogja a csapatot, és közösen, hasznosan töltsék el a szabadidejüket. Ehhez a feladathoz a kempingben minden adott. Egy közös focizásra invitálni a fiatalokat, vagy egy táncot begyakorolni, esetleg csocsózni tanítani a nagyobbakat.

Apróságokkal is mosolyt lehet csalni a kicsik az arcára, egy közös kártyaparti vagy társasjáték is mérhetetlenül sokat jelent a számukra. Számtalan esetben már az is rengeteget jelent nekik, ha valaki csak beszélget velük, és érdeklődik felőlük. A lényeg az, hogy érezzék, hogy törődnek velük!