Művészetterápia Hollandiából!
Aki évek óta követi a Dorkász Szolgálat munkásságát, annak már ismerősnek hangozhat Ineke Ruiter neve. Eddig a szociális táborok és a börtönmisszió kapcsán segítette az Alapítvány munkáját, most azonban a Befogadóközpont miatt érkezett, hogy az itt élő gyerekek számára tartson foglalkozásokat.
A Hollandiában élő Ineke évek óta oszlopos tagja a Dorkásznak. A holland mintára kidolgozott művészetterápia segít a növésben lévő fiataloknak, hogy megismerjék önmagukat és kifejezzék az érzéseiket.
Ineke és veje Bert Meutsege a Befogadóközpont kis lakóival töltötték az elmúlt egy hetet.
A gyerkőcök számára nem mindennapi élmény volt ez a hét! Nem csak maga a játék és kreatív tevékenység, hanem az is újdonság volt a számukra, hogy idegen nyelven beszéltek hozzájuk. Próbálták megérteni, utánozni az angolul elhangzott beszédet, azonban igazán a játékokon és a rajzokon keresztül ismerték meg egymást.
Természetesen a tolmácsoláshoz fordítói segítséget kértünk Kissné Péter Hanna személyében, aki itt a központban a pszichológiai és mentálhigiénés területen nyújt segítséget a menekültek számára.
Hanna néhány élményt megosztott velünk is:
"Az egyik feladat az álmok hímzése volt. Egy kis szütyőt kellett varrni a kicsiknek, amibe az álmaikat, vágyaikat szövik bele. Ezt a feladatot 2 napig csinálták, és az egyik itt lakó anyuka, Ilona is besegített a foglalkozás során. Minden gyerek nagy lelkesedéssel állt neki a feladatnak, még a legkisebbek is szerettek volna a tűvel hímezni, azonban nekik segítettünk, nehogy megszúrják magukat. Az elkészült szütyőket végül bemutatták egymásnak és elmondták mit kívántak. Szomorú volt hallani, hogy a legnagyobb vágyunk újra találkozni a nagyszülőkkel, barátokkal vagy az osztálytársakkal. Nagyon hiányoznak nekik, így szinte minden gyerkőc azt kívánta, hogy újra hazamehessen."
"Egy másik foglalkozás során kavicsokat kellett festeni, díszíteni majd ráírni egy nevet kinek küldik az ajándékot. Sokan itt a Befogadóközpontban egymásnak küldték a szuvenírt, azonban itt is sokan inkább haza küldték az otthon maradt családtagoknak, barátoknak. Volt egy anyuka Diana, aki beszállt a játékba és ő is elkezdett festeni egy kavicsot. Ő a férjének szánta, aki jelenleg Budapesten dolgozik és csak kéthetente tud hazajönni hétvégére a családjához. Megható volt látni és hallgatni, ahogy csatlakozott hozzánk és mesélte a történetét."
A művészetterápia mellett zavartalanul zajlottak a tanórák is, amit az önkéntes tanítók tartottak. A gyerekeknek, így szinte egész napra jutott valami, amivel fejleszthették magukat!
Én a Dorkász munkatársaként, nézői szemmel kísértem végig a foglalkozásokat, így a valódi érzéseket és reakciókat látva tudom, hogy nagy szükség van az ehhez hasonló tevekénységekre!
A foglalkozások legkisebb diákja, Rebeka, aki alig 3 éves azonban minden nap aktívan csatlakozott a többiekhez és próbálta csinálni a feladatokat. Még most tanul beszélni, néhány szót ismer, így roppant módon lényeges, az, hogy napi szinten tanulhasson valami ujjat.
A különböző labdajátékok pedig önfeledt mosolyt csaltak mindenki arcára!
Személyes kedvencem a labdás fogócska volt, ami alkalmával látszott a gyerekeken a játék öröme. Ebben a játékban a kicsiknek egy kört alkotva törökülésben kellett elhelyezkedni, majd a szemüket eltakarni a kezükkel. Kiválasztottak egy fogót, aki a labdával elindult a kör külső részén, majd tetszés szerint az egyik kiválasztott gyerek háta mögé helyezte a labdát. Ez után indult meg igazán a fogócska! Aki megkapta a labdát felpattant a helyéről és a körön kívül kergetőzni kezdett a fogóval. A cél az volt, hogy a megüresedett helyet az egyik játékos elfoglalja. Akinek nem jutott hely az lett a következő fogó.
Az itt lakó gyerekek számára mérhetetlenül fontos, az, hogy a kellő figyelmet és oktatást megkapják, szeretnénk ehhez minden lehetőséget megadni nekik!
Te is úgy érzed, hogy ily módon támogatnád a Befogadóközpont működését?
Várjuk jelentkezésed, ha vállalnál gyermek foglalkozásokat!