Pedagógus szemmel a menekült gyerekekről
Általában a Befogadóközpont lakói szemszögéből osztunk meg tartalmakat és úgy adjuk át az információt nektek, hogy a menekülteket mivel tudjuk támogatni. Most viszont szeretnénk, ha a segítői oldalnézőpontját is jobban megismernétek.
Kelemen Ervinné a Dorkász Szolgálat Alapítvány részmunkaidős munkatársa márciusban, a háború kitörését követően csatlakozott hozzánk. Óvodapedagógusként dolgozik, itt a Központban pedig a menekült kiskorúaknak tartja a felzárkóztató tanórákat. A kis diákok Andi néninek hívják, és ez alatt a rövid idő alatt nagyon megkedvelték a tanárnőt.
Mik a tapasztalataid az itt lakó fiatalokkal kapcsolatban?
A pár hónap alatt, amit itt töltöttem a gyerekekkel, azt tapasztaltam, hogy rendkívül nyitottak. Fölöttébb szeretnek énekelni, valamint a mozgásos feladatokban és a kézműves foglalkozásban is kifejezetten nagy örömmel vesznek részt. Mindemellett a közösségi teremben kihelyezett játékokkal is előszeretettel foglalják el magukat.
A foglalkozások, tanórák alatt szoktak mesélni neked az otthoni iskolai élményeikről?
Igen. Ahogy észrevettem nagyon szeretnek beszélgetni, kinyilvánítani a véleményüket. Közvetlenül mesélnek az otthoni életükről, az iskolai élményeikről, valamint arról, hogy náluk milyen volt az oktatás. A régi emlékeik mellett szívesen osztják meg velem azokat az eseményeket vagy tapasztalatokat is, amelyeket itt a Befogadóközpontban éltek át.
Hogyan látod a foglakozásoknak köszönhetően milyen változás érhető el a számukra?
Ezek a csoportos tevékenységek mindenképp nagy hatással vannak a fejlődésükre. Az itt lakó gyerekek kimondottan gyorsan tanulnak és befogadóak mindenféle újdonságra. A most indult iskolai felzárkóztatási programban, én az iskolára készítem fel az osztályomat. Mi vagyunk a citromsárga csoport. A foglalkozásokon jelentkeznek és aktívan vesznek részt, ami azt bizonyítja, hogy elmondhatatlanul nagy szükség van az efféle oktatásra. Már most ennyi idő után is észrevehető a fejlődés. A kézműves foglalkozásoknak köszönhetően a finommotorikájukat, a ceruzafogásukat tudjuk javítani. Továbbá nagyban hozzájárulnak ezek a csoportos tevékenységek az egyéb készségeik fejlesztéséhez is. Mint például a koncentrációs képesség, figyelemmegosztás, monotóniatűrés
"A gyerekek nagyon közvetlenek. Nemcsak a kortársaikkal, hanem a felnőttekkel is könnyen megtalálják a közös hangot. Minden érdekli őket, kérdezgetnek, érdeklődnek. Rövid idő alatt sikerült egymásra hangolódni."
Mit gondolsz, mivel lehetne ezeket a diákokat motiválni a tanulásra?
A tanulás során kimondottan nagy szükségük van a visszajelzésekre. A dicséretre az elismerő szavakra és az őszinteségre, nyíltságra. A foglalkozásokon fontosnak tartom a játékosságot az örömteli élményszerzést. Úgy gondolom, hogy a játékokon keresztül lehet bevonni őket a tanulásba. Bármilyen kártyát vagy kis jutalmat kapnak, akkor annak végtelenül tudnak örülni. Én azt látom, hogy könnyen lehet őket motiválni.
Mivel ingerszegény környezetből érkeztek, így az itteni légkör sokkal színesebb, interaktívabb és érdekesebb a számukra.
A szülőktől, gyerekektől szoktál visszajelzést kapni?
A foglalkozások alkalmával mikor meglátnak, a gyerekek már szaladnak hozzám és átölelnek. Megfogják a kezemet és várják, hogy menjünk együtt közösen játszani. Szívmelengető érzés ez, hogy ezeknek a menekült fiataloknak ilyen nagy örömöt tudsz szerezni. Azonban nem csak ők, hanem én is rengeteg örömteli pillanattal gazdagodtam a közösen eltöltött idő során.